English (UK)Magyar (HU)
INSTITUTE OF LITERARY AND CULTURAL STUDIES
free templates joomla

Kelet-közép-európai irodalmi kánonok

 

A kánonképződés folyamatai komparatív megközelítésben:


közép-európai és kelet-közép-európai kánonok a modernség kontextusaiban

 

NN_17 tudományos kutatási pályázat 2017-2020

 

Problémafelvetésünk abból indul ki, hogy az olyan fogalmak, mint az európai, közép-európai vagy közép-kelet-európai
irodalmak, csakúgy, mint regionális irodalmak voltaképpen diszkurzív konstrukciók úgy a szépirodalmi szövegekben, mint
a róluk szóló reflexív gondolkodásban. Így például Közép-Európa és Közép-Kelet-Európa képzete, mely kutatásaink egyik
kiemelt iránya, valójában kulturális metafora, mely leginkább az irodalomban és az irodalomról szóló diskurzusban
létezett és létezik.

Szempontunkból különös érdeklődésre tarthat számot kanonikusnak számító szépirodalmi művek olvasatainak
összehasonlító vizsgálata közép-európai kontextusban. Kutatócsoportunk célkitűzése, hogy feltárja, a szépirodalmi
hagyományban hogyan olvasódnak, íródnak át, értelmeződnek szüntelenül újra, vagy éppen íródnak szét a kanonikus
művek. Itt kívánunk összevetni olvasási módozatokat, egyes nemzetekhez, régiókhoz köthető elméleti, „kritikai” iskolák
egymással párbeszédben álló, illetve elkülönülő értelmezéseit. Ilyen kutatási problémák: dialogikusság és
többszólamúság a századelő magyar prózaelméleti és líraelméleti gondolkodásában; hatástörténeti irányvonalak; a
regionális kánonalakítás mintázatai: a többszólamú kánon problémája (szlovákiai, romániai, jugoszláviai magyar
irodalmi kánonalakítási tendenciák). A kijelölt irodalomtörténeti paradigmákban igyekszünk tetten érni a magyar és
közép-európai irodalmi kánonok együttmozgását, mint az európai modernségparadigmát újraolvasó hagyományt.

Közép-Kelet-Európát nem csupán földrajzi térnek, hanem kulturálisan és történetileg meghatározott diszkurzív
konstrukciónak kell tekintenünk, melynek irodalmaira fokozott hatást gyakorolnak a létproblémává nőtt határhelyzetek,
regionalitás, identitáskérdések. E régióban íródott szövegek nem rögzült és változatlan hagyomány- és értéktudatra
alapozódnak, ellenkezőleg, ez a hagyomány a folyamatos elsajátítás állapotában van, az identitás kérdései a –
történelmi, kulturális, regionális, de nem kevésbé egzisztenciális – határhelyzetekben megformálódó, külső és belső
dialógusok következményeiként fogalmazódnak meg.

Ezek által a geokulturális megnevezések által lefedett sok műfajú és soknyelvű szövegkorpuszt a kánonképződés
folyamata felől kíséreljük megragadni. Ezen diszkurzív nyelvi, műfaji, kulturális stb. kánonok és határátlépések révén
válnak megragadhatókká azok a jegyek, amelyek Európát, Közép-Európát és benne a magyar irodalmat nemcsak
geopolitikailag, hanem irodalmilag, kulturálisan és történetileg megragadhatóvá teszik. Az említett geokulturális
megnevezések szellemi egységként való tételezését ugyanakkor szintén kritikai reflexió tárgyává tesszük. Ez a
kérdésfelvetés az általunk használt dinamikus kánonfogalom okán is kényszerítő erővel bír.

A kutatásban egyszerre érvényesül a metakritikai és az irodalomtörténeti megközelítés. Úgy vizsgálja a
kánonképződés folyamatait, hogy közben az irodalomtudományos-irodalomelméleti-szöveginterpretációs beszédmódok
működésére is rákérdez a 20. századi magyar irodalomtudományban. Jelesül arra, hogy milyen irodalomelméleti
hatások játszanak szerepet az irodalomról való gondolkodásunkban, milyen elméleti hátteret mozgósítanak az értelmezői
gyakorlatok egy-egy műalkotás értelmezésekor, milyen elméleti háttér áll a kánonok alakulása mögött.

A kutatás figyelmet szentel annak a különleges hatástörténeti folyamatnak, mely során az irodalomelméleti gondolkodás
– elsősorban Mihail Bahtyin hatására gondolunk – Keletről Nyugatra áramlott, majd vissza az egykori keleti blokkba,
rendkívüli hatást gyakorolva az itthoni értelmezési, olvasási módozatokra (különösen a soknyelvűség, a dialógus és a
polifónia kategóriái mentén).

A kelet-közép-európai irodalomtudományi hatásfolyamatok sajátos kontextusát képezik azok a kisebbségi környezetben
íródó irodalomtörténeti és -elméleti szövegek, amelyek az esetek egy részében a kettős kódoltság lehetőségeire
nyújtanak jó példát, azaz két kultúra/irodalmiság felől is olvashatók. A fentiekben már jelzett metakritikai és az
irodalomtörténeti megközelítést e kontextus kutatásában úgy tudjuk érvényesíteni, ha a magyar és a külföldi
irodalomtudományos diskurzust egyszerre olvassuk. Jó példája lehet egy ilyen olvasásnak a szláv strukturalizmus (Jan
Mukařovský) hatása a magyar, illetve kisebbségi magyar értelmezői kontextusra, de Dionýz Ďurišin komparatisztikai
vizsgálatainak hatása és felhasználása is a magyar irodalomtudomány terében, illetve egy-egy kisebbségi környezetben
alkotó irodalomtudós/irodalomtörténész műveiben.

A kutatás eredményeit tudományos konferenciák és ülésszakok keretében, valamint egyéni monográfiák és kollektív
kiadványok formájában kívánjuk közzétenni.

A tervezett konferenciák témái: Műfordítás és kánon; Kánon és komparatisztika, a kánonok többszólamúsága; Közép (-Kelet) Európa mint kulturális konstrukció; Dosztojevszkij közép-európai olvasatai.

 

 A kutatócsoport intézeti tagjai:

dr. Szávai Dorottya (a kutatócsoport vezetője)

dr. Kovács Gábor

A kutatásba bevont hazai szakemberek:

Prof. Dr. Kovács Árpád

A kutatásba bevont külföldi szakemberek:

dr. Bárczi Zsófia (Slovákia - Nyitra)

dr. Benyovszky Krisztián (Szlovákia - Nyitra)

dr. Németh Zoltán (Szlivákia - Nyitra)

A kutatás adminsztratív irányítója:

Mayer Lisa

koze-europa-kanon-1